Az első korcsolya használata a régmúltba, a régészek szerint egészen a korai kőkorszakra nyúlik vissza. Valószínűleg a jeges területeken a gyorsabb és biztonságosabb mozgás igénye miatt született meg ez a találmány. A korcsolyáról szóló első adatok az északi országokból származnak, később elterjedt az egész világon. A korcsolyát, mint szórakozás először Hollandiában használták.
A mai korcsolyának az őse alakját és anyagát tekintve is teljesen más volt. Kezdetben rénszarvas vagy ló csontból készült, amit eleinte nem rögzítettek a lábukhoz, hanem a talpuk a csont redős érdességén tapadt meg, később a csontot átfúrták és bőrszíjakkal a lábukhoz kötözték. A középkorig csak az egyik lábukon használtak korcsolyát, a másikkal lökték magukat. Az 1300-as években megjelent a fából készült korcsolya, melynek foglalatába vasdarabot is tettek.

Írásos emlékek bizonyítják, hogy már ekkor rendeztek versenyeket, két csoportra osztva a jeges tavon hajlított botokkal hajtották a labdát. Valószínűleg ez lehetett a jégkorong elődje.
A XIX. században jelent meg az első fémből kovácsolt korcsolya, majd az acélkorcsolyák ipari gyártása is megkezdődött.
Napjainkban sokféle korcsolya típus kapható az üzletekben. A műkorcsolyázók jó minőségű acélból spiccen rovátkolt korcsolyát használnak. A jégkorongozók számára, rövidebb, ívesebb kerek spiccű acél-éles korcsolyákat gyártanak. A gyorskorcsolyázók korcsolyája alacsonyabb szárú és hosszabb egyenes éle van, ami elősegíti, hogy sokkal gyorsabban nagyobb távot tudjanak megtenni.
Ha te is kedvet kaptál a korcsolyázáshoz, akkor látogass el egy műjégpályára barátaiddal, családoddal. Kesztyűt, sapkát ne felejtsd el magaddal vinni!

Az országban is több helyen van műjégpálya:

Egy legenda szerint a Türingiában lévő Lauschában, ahol már 1597 óta folyik üveggyártás, egy helyi üvegművesnek nem volt pénze arra, hogy megvásárolja a karácsonyfa díszítéséhez akkoriban használt almát, diót, de mivel azt szerette volna, hogy gyermekei egy szépen feldíszített fa körül ünnepeljék a karácsonyt, a díszeket üvegből készítette el. Az új díszek nagy sikert arattak a városban, az üveggömbök új divatot teremtettek. Hogy valójában így történt-e, azt sajnos nem tudjuk pontosan. Az első írásos bizonyíték szerint 1848-ban készült először üveggömb. Évről évre egyre vékonyabb falú és formájú díszeket ( csillagot, madarat, gomba) fújtak a mesterek. A 70-es évek elejéig nem terjedt el az új díszek híre a városon túlra, a változást a német-francia háború hozta meg, amikor 1870 decemberében a versailles-i kastélyba kórházat alakítottak ki a háborúban megsebesült katonák számára. A karácsonyi ünnepekre a sérült katonáknak is állítottak karácsonyfát, melyet a Lauschából származó üveggömbökkel díszítettek fel. Az ünneplés pillanatáról néhány folyóiratba fényképes cikk jelent meg. Az üveggömbök csillogása olyannyira megbabonázta az olvasókat, hogy mindenki azonnal olyan díszekkel akarta fenyőfáját díszíteni. Attól kezdve annyira nagy volt az igény a díszek iránt, hogy szinte a Lauschában élő minden második család karácsonyi üveggömb készítésbe kezdett.